Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
„Ezenkívül még a következőt hallottam a férfiaknak az asszony ellen szőtt ármányáról, ami még csodálatosabb, mint az eddig mondott mesék.” – „Hadd hallom, mit tudsz még” – szólt a király.
A leány pedig így mesélt:
Behrám herceg és Ed-Datmá hercegnő története
Tudd meg, ó, király, hogy élt egyszer egy királyleány, akihez a világon senki nem volt fogható szépségre, bájosságra, a termet tökéletességére és kecsességére: észbontó gyönyörűség volt, úgyhogy méltán mondhatta magáról: „Nincs hozzám fogható ezen a világon.” A királyfiak egytől egyig eljöttek kezét megkérni, de nem akart hozzámenni egyikhez sem. A hercegnő – Ed-Datmá volt a neve – azt mondta: „Csak annak leszek a felesége, aki engem nyílt mezőn viaskodásban, szablya-, lándzsa-forgatásban legyőz. Akinek ez sikerül, ahhoz feleségül megyek, akit legyőzök, annak elveszem lovát, fegyverzetét, ruháját, és homlokára süttetem: »Ez Ed-Datmá szabadságolt rabszolgája.«”