Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról

Olvasási idő: 75 Perc

Ezekre a szavakra az öregasszony mérgesen egyenesen a fiatalasszonyhoz indult, kézen fogta, elment vele a fiatalembertől, aki ágyában aludt, bortól ittasan, és hazavitte anyjához. Ez jókedvűen, örömmel fogadta, és végtelenül boldog volt vele. „Jaj, leányom – mondta neki -, a szívem olyan nyugtalan volt miattad, hogy szavaimmal meg is bántottam kedves testvéremet.” A leánya így felelt: „Akkor menj és csókold meg a kezét-lábát, mert mindenben, amire szükségem volt, úgy kiszolgált, mint a cselédem. És ha nem teszed meg, amit mondtam, nem vagyok a lányod, és te nem vagy az anyám többé.” Az anya rögtön felkelt, és kibékítette az öregasszonyt.