Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
„Uram és királyom, ez is példája a férfiak ravaszságának és csalárdságának. Ne hallgass hát vezírjeidre: jöjj segítségemre, és szolgáltass nekem igazságot.” És keserves sírásra fakadt.
Mikor a király sírni látta kedvenc rabnőjét, parancsot adott, végezzék ki a fiát.
De ekkor belépett hozzá a hatodik vezír, megcsókolta előtte a földet, és így szólt: „A magasztos Alláh tegye dicsővé a királyt! Én jót akarok neked, és jó tanácsot adok: ne légy elhamarkodott fiad dolgában. Mert a hazugság olyan, mint a füst, az igazság pedig szilárd alapokon nyugszik, és az igazság fénye elűzi a hazugság sötétjét. Tudd meg, hogy nagy az asszonyok ravaszsága, mint Alláh is mondta szent könyvében: »Bizony nagy az asszonyok ravaszsága.« Például hallottam egy menyecskéről, ez az ország nagyjaival úgy elbánt, mint előtte még soha senki.” – „Hogy történt ez?” – kérdezte a király.