Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
A legény így felelt: „Azt mondja, hogy az alatt a fa alatt gyümölcs és édesség van.”
Odamentek a fához, megtalálták a gyümölcsöket és édességeket, ettek belőlük, és tovább sétáltak a kertben, amikor megint megszólalt a holló. Most a fiú felkapott egy követ, és a holló felé dobta.
„Mi lelt, hogy megdobod? Mit mondott?” – kérdezte az asszony. „Úrnőm – felelte a legény -, nem mondhatom meg neked, mit mondott.” – „Mondd csak, ne szégyelld magadat előttem, hisz köztünk nincs most semmi távolság.”
A legény egyre szabadkozott, az asszony pedig egyre unszolta, mondja meg, míg végre esküvel kényszerítette a fiút, mire az így szólt: „Azt mondta nekem: »Tedd úrnőddel ugyanazt, amit a férje csinál vele.«” Mikor az asszony ezt meghallotta, majd elvágódott nevettében, és ezt mondta neki: