Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
– „Nem azt kérte tőlem – felelte az asszony -, hanem a zacskót, és én csak a ti engedelmetekkel adtam oda neki. Ő aztán elment vele útjára.” Az asszony szavainak hallatára arcukat csapdosták, megragadták az asszonyt, és azt mondták neki: „Mi arra adtunk engedélyt, hogy a fésűt vegye át!” – „Nekem egy szót se szólt fésűről!” – mondta az asszony. Ekkor a három kereskedő megfogta, és elvitte a kádi elé. Ott elmondták az esetet, és a kádi kötelezte az asszonyt, hogy adja vissza a zacskót, és állítson kezeseket hitelezőinek.
Az asszony egészen kétségbeesve távozott, azt se tudta, merre megy. Az úton egy kisfiúval találkozott, ötéves volt a gyerek; mikor meglátta az asszony feldúlt állapotát, megkérdezte: „Mi a bajod, nénikém?” Az asszony nem is felelt neki, ilyen kisgyereket számba se vett; de a fiú kétszer-háromszor megismételte a kérdést, végre mégis elmesélte neki: „Egy társaság jött a kertbe, letett nálam egy ezer dinárral teli zacskót, azzal a kikötéssel, hogy ne adjam oda egyiküknek sem, ha nem mindnyájan jelentkeznek érte. Aztán sétáltak, üdültek a kertben, amíg az egyik odajött hozzá, és azt mondta: »Add ide a zacskót.« De én azt feleltem: »Addig nem, amíg a társaid is el nem jönnek érte.« Ő meg azt mondta, neki engedélye van tőlük arra, hogy kiadjam neki a zacskót. Oda is kiáltott nekik – mert elég közel ültek hozzánk -, hogy én nem akarok neki odaadni semmit, mire azok visszakiáltották, hogy csak adjam. Én odaadtam a zacskót, ő pedig elment vele. Mikor már soká elmaradt, a társai odajöttek hozzám, és azt kérdezték, miért nem adom már oda a fésűt. Megmondtam nekik, hogy ő egy szót se szólt fésűről, hanem csak a zacskóról, erre megfogtak, elvittek a kádi elé, ez pedig arra kötelezett, hogy térítsem meg a zacskót.” A gyerek így szólt most: „Ha adsz egy dirhemet cukorra, megmondom, hogy kerülhetsz ki a bajból.” Az asszony odaadta a pénzt és megkérdezte: „Hát mi az, amit mondani akarsz?” A gyerek így felelt: „Menj vissza a bíróhoz, és mondd neki: »Úgy szólt köztünk az egyezség, hogy csak mind a négynek jelenlétében adjam át a pénztárcát.«” Az asszony visszament a kádihoz, megismételte előtte, amit a gyerek mondott. A kádi ekkor így szólt a felekhez: „Volt köztetek ilyen egyezség?” – „Volt” – felelték azok. „Akkor hát – mondta a kádi – hozzátok elém a társatokat, és átvehetitek a zacskót.”