Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
A király leült vezírje párnáira, az asszony pedig felkelt, hozott egy könyvet, amely intelmeket, épületes történeteket tartalmazott, hogy olvasson belőle a király, amíg számára elkészíti az ennivalót. A király nézegetni kezdte a könyvet és intelmeket, bölcs mondásokat talált benne, amelyek visszatartották a paráznaságtól, és lehűtötték bűnös hevét. Mikor az asszony megfőzte az ételeket, odatett a király elé kilencven tálat. A király minden tálból egy kanálnyit evett, de úgy találta, hogy ez a sok mindenfajta étel mind ugyanolyan ízű. Nagyon elcsodálkozott rajta a király, és megmondta a fiatalasszonynak: „Te asszony, olyan sokfajta ételt látok itt, és mindegyiknek ugyanaz az íze.” Az asszony így felelt: „Alláh adjon boldogságot a királynak. Én ezzel példázatot adtam, hogy tanulságul szolgáljon.” – „És mit jelent?” – kérdezte a király. Az asszony ezt felelte: „Alláh vezesse az igaz úton urunknak, a királynak minden dolgát! Lásd, palotádban kilencven ágyasod van; különböző színűek, de íze mindegyiknek ugyanaz.”