Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
De közben szemével intett egyet a szolgának. Ez elvette az asszony batyuját, kiöntötte belőle a rizst, helyébe homokot öntött, és cukor helyett kavicsokat rakott közé, aztán összekötötte a kendőt, és visszaadta az asszonynak. Mikor aztán az asszony eltávozott a boltostól, és kendőjével hazafelé tartott, azt hitte, hogy rizs és cukor van a batyujában. Otthon átadta a kendőt férjének, aki homokot és kavicsot talált benne, és amikor az asszony odahozta neki a fazekat, megkérdezte tőle: „Azt mondtam talán, házat akarok építeni, hogy homokot és követ hoztál?”
Az asszony odanézett, és mindjárt tudta, hogy ez a boltos szolgájának a műve; és ő most itt áll a fazékkal! Azt mondta a férjének: „Kedves férjem, valami történt velem, ami úgy felizgatott, hogy fazekat hoztam szita helyett.” – „Mi izgatott úgy fel?” – kérdezte a feleségét. Az asszony így felelt: „Kedves férjem, a bazárban a dirhem, amit adtál, kiesett a kezemből, és szégyelltem magamat az emberek előtt, hogy megkeressem, de a dirhemet se hagytam volna ott szívesen, ezért felszedtem a homokot azon a helyen, ahol a földre esett, hogy itthon kirostáljam, el akartam hát hozni a szitát, és a fazekat hoztam helyette.” Felkelt, elhozta a szitát, odaadta férjének ezekkel a szavakkal: „Szitáld meg te, a te szemed jobb, mint az enyém.”