Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
Volt egyszer egy ember, aki beleszeretett egy gyönyörű szép nőbe. Ennek volt már férje, nagyon szerette az asszonyt, s az asszony is őt. Az asszony feddhetetlen és tiszta nő volt, és a szerelmes férfi nem talált utat hozzá. De már nagyon sokallta a meddő epekedést, és valami cselvetésen törte a fejét. Az asszony férje egy fiút nevelt házában, aki bizalmasává lett. Ehhez fordult a szerelmes férfi, és addig kedveskedett neki ajándékkal, addig halmozta el minden jóval, míg a fiú mindenben engedelmeskedett neki, amit csak kívánt.
Egy napon így szólt a fiúhoz: „Hallod-e te, nem vezetnél-e be a házukba olyankor, amikor úrnőd nincs otthon?” – „De igen” – felelte a legény. És mikor úrnője elment a fürdőbe, a gazda is a boltjába, a legény elment cimborájához, kezénél fogva elvezette a házba, és megmutatott neki mindent a lakásban.