Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról

Olvasási idő: 75 Perc

Még ezt a mesét is hallottam, ó, királyom:

Aki értett a madarak nyelvén

Egyszer egy előkelő úr elment a bazárba, ahol éppen egy szolgalegényt kínáltak eladásra. Megvette és hazavitte, és azt mondta a feleségének, legyen rá gondja. A legény ott szolgált náluk már jó ideje, amikor egy nap így szólt a férj az asszonyhoz: „Menj ki holnap a kertbe, üdülj és szórakozzál.” – „Szívesen és készséggel” – felelte az asszony. Mikor a fiú ezt meg­hallotta, az éjjel ételeket készített, bort és aszalt gyümölcsöt meg egyéb gyümölcsöt hozott, kiment a kertbe, és a fák alatt elhelyezte az ételeket, gyümölcsöt meg a bort, végig az utakon, amelyeken gazdájának felesége sétálni fog. Mikor eljött a reggel, a férfi megparancsolta a legénynek, kísérje ki feleségét a kertbe, és vigye magával a szükséges enni-innivalót meg gyümölcsöt. Az asszony lóra ült, a legény vele, és ellovagoltak a kertbe. Mikor beértek, épp egy holló károgta el magát. A legény odaszólt neki: „Jól beszélsz!” Megkérdezte tőle úrnője: „Te érted, mit beszél a holló?” – „Értem” – felelte a legény. „Hát mit mondott?” – kérdezte az asszony. „Úrnőm – felelte a legény -, azt mondja: az alatt a fa alatt ennivaló van, menjetek és egye­tek.” – „Látom – szólt az asszony -, hogy értesz a madarak nyelvén.” – „Bizony értek” – felelte a fiú.