Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról

Olvasási idő: 75 Perc

Az asszony így megmenekült, és elmehetett útjára anélkül, hogy baja esett volna.

A király boldogan hallgatta fiának szavait, a vezírek és a jelenlevők mind azt mondták a királynak: „Urunk, királyunk, a te fiad korunk legkiválóbb elméje.” És áldást kértek fejére. A király keblére szorította fiát, megcsókolta szeme közt, és megkérdezte tőle, hogyan állt a dolog avval a rableánnyal. A fiú megesküdött a magasztos Alláhra és az ő jóságos prófétájára, hogy a leány volt, aki erőszakoskodott; ő mindvégig tartózkodó maradt. A király hitt fia sza­vának, és így szólt hozzá: „Ítélkezz hát fölötte. Ha akarod, kivégeztetem, ha nem, mást teszek vele, egészen a te kívánságod szerint.” A fiú azt mondta apjának: „Utasítsd ki a városból.”