Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról

Olvasási idő: 75 Perc

„A te üzletfeled túljárt az eszeden” – szólt a seikh. Az megkérdezte: „Már hogy járt volna túl az eszemen?” Az öreg így felelt:

„Ha most azt mondja neked, hogy az árát aranyban vagy ezüstben akarja: megadod neki?” – „Megadom – felelte az -, és még mindig enyém lesz a haszon.” Így szólt ekkor a seikh: „De ha majd azt találja mondani, hogy az árát bolhákban akarja, mégpedig felerészt hím, felerészt nősténybolhákban, akkor mit csinálsz?” Most belátta az ember, hogy ő a becsapott fél.

Most a félszemű állt elő, és ezt mesélte: „Ó, seikh, ma egy kékszemű emberrel találkoztam, aki idegen ebben a városban. Odamentem hozzá, lefogtam és azt mondtam, hogy ő fosztott meg szemem világától, és addig nem engedtem szabadon, amíg egypáran nem kezeskedtek érte, hogy visszajön, és megtéríti a szememet.” Azt mondta erre a seikh: „Ha ő akarja, felül­kerekedhet rajtad.” – „Már hogy kerekedhetne felül?” – „Hát úgy – felelte a seikh -, hogy azt mondaná neked: »Vedd ki szemedet, én is kiveszem az enyémet, és mérjük meg mindegyikét; ha az én szememnek ugyanakkora a súlya, mint a te szemedé, akkor jogos a követelésed.« Így majd bírsággal fogsz neki tartozni a szeméért, te egészen vak leszel, ő pedig látni fog a megmaradt szemével.” Az ember ekkor belátta, hogy a kereskedő ezzel a fogással kijátszhatja.