Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
A fiatalasszony elment anyja házába, és mikor belépett hozzá, teljes egészségben találta. Egy darabig időzött nála, amikor egyszerre csak teherhordók jelentek meg, akik a kereskedő házából odavitték egész kelengyéjét, és átszállították összes holmiját. Mikor anyja ezt látta, megkérdezte: „Jaj, leányom, mi történt?” A leány azt felelte, hogy nem tud semmiről, anyja pedig sírt, és szomorkodott a szakítás miatt.
Néhány nap múlva eljött az öregasszony – a menyecske még anyjánál volt -, mézesmázosan köszöntötte és megkérdezte: „Mi van veled, leányom, szívem gyöngye? Hogy megbúsítottad a lelkemet!” Aztán bement a fiatalasszony anyjához, és így szólt hozzá: „Testvérem, mi van, mi történt a leányoddal és a férjével? Úgy hallottam, hogy férje elkergette magától. Mit követett el, hogy ennek kellett történnie?” A fiatalasszony anyja így felelt: „Talán még visszajön érte a férje, ha áldást könyörögsz rájuk. Imádkozzál érte, testvérem, te, aki böjtöt el nem mulasztasz, fohászkodva virrasztasz.” Amint így hármasban beszélgettek, az öregasszony hirtelen a menyecskéhez fordult: „Édes leányom, ne búsulj: ha Alláh is úgy akarja, összehozlak én téged a férjeddel még a napokban.”