Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
Mikor a királyfi hazaért, bebújt a ládába, a vezír rázárta a fedelét, és elvitte a kalmár házához. Amikor a kalmár kiment elébe, megcsókolta a földet, és így szólt: „Talán van urunknak, a vezírnek valami szolgálatra vagy egyébre szüksége, amelynek teljesítése boldoggá tenne bennünket?” A vezír így felelt: „Azt kívánom tőled, hogy helyezd el ezt a ládát házad legféltettebb díszhelyén.” A kereskedő odaszólt a teherhordóknak: „Fogjátok ezt a ládát.” És azok megfogták, a kalmár pedig felvitte házába, és a kincstárba tétette. Mikor aztán üzleteinek ellátására elment hazulról, a fiatalasszony odament a ládához, a kapott kulccsal felnyitotta, és kiengedte belőle az ifjút, aki szép volt, mint a telihold. Mikor meglátta, ment és felvette legszebb ruháit, aztán bevezette a királyfit lakószobájába, és ott volt vele, ott ettek-ittak, hét napon át, és valahányszor a férj hazajött, az asszony betette az ifjút a ládába, és rázárta a láda fedelét.