Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
Láttátok vagy hallottátok, hogy ki volt vendégem?
Az, akinek kegye öröm, nagy tisztesség nékem.”
A király azt felelte, hogy ebben nem akar vele ellenkezni. Az asszony azt a napot tűzte ki neki, amelyre a válit, a kádit és a vezírt is hívta.
Ezután elment egy asztaloshoz, és így szólt hozzá: „Azt kívánom tőled, készíts egy szekrényt, egymás fölött négy polccal, és minden polc zárható ajtóval legyen ellátva. Mondd meg, mennyibe kerül, hogy kifizessem.” – „Négy dinár az ára – felelte az asztalos -, de ha abban a kegyben részesítesz, szűz lelkű úrnőm, hogy ágyadba bocsátasz, ami a vágyam, nem fogadok el a munkámért semmi pénzt.” Az asszony így felelt: „Ha mindenképpen meg kell lennie, hát csináld meg, de öt polccal, és zárhatók legyenek.” – „Örömmel és készségesen” – felelte az asztalos, és az asszony arra a bizonyos napra parancsolta a szekrény szállítását is. Így szólt hozzá az asztalos: „Úrnőm, maradj itt, mindjárt elviheted, amit rendeltél, és utána nyugodtan jöhetek el hozzád.”