Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
Így élt egy éven át, és mikor egy napon a fal tövében ült, munkaalkalmat várva, egy szép arcú és jól öltözött ember lépett hozzá és köszöntötte. A fiatalember megkérdezte: „Bátyám, ismersz engem már régebbről?” – „Nem, fiam, egyáltalában nem ismerlek, de látom rajtad, akármilyen siralmas állapotban vagy is most, a régi jólét nyomait.” Az ifjú így felelt: „Ó, bátyám, a sors és a végzet akarta így. De neked, nyájas arcú seikh, van valami megbízásod számomra, amelyet el akarsz végeztetni?” – „Fiam, valami könnyű szolgálattal szeretnélek megbízni” – szólt a seikh. „Mi volna az, bátyám?” – kérdezte az ifjú. Az öreg így felelt: „Még tíz seikh lakik nálam a házban, és nincs senkink, aki minket kiszolgáljon. Ha vállalod, lesz nálunk enni-innivalód bőven. Kapsz nálunk mindent, amit kívánsz, pénzt is, talán Alláh miáltalunk visszaadja neked vagyonodat.” Az ifjú így szólt: „Hallom és engedelmeskedem.” – „De van egy feltételem” – folytatta a seikh. „Mi a feltételed, bátyám?” – kérdezte az ifjú. „Fiam – felelte az öreg -, feltételem az, hogy ne áruld el titkunkat, akármit látnál is nálunk; ha látod, hogy sírunk, ne kérdezd az okát.” – „Igen, bátyám” – felelte az ifjú. Az öreg ekkor így szólt: „Gyere hát hozzánk, fiam, a magasztos Alláh nevében.”