Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
A férfi mérgesen szólalt meg: „De haszontalan gyerek vagy!” De a gyerek így felelt neki: „Alláhra, csak te vagy a haszontalan, aki nagy fáradsággal utazol városról városra paráználkodni, nem pedig én, aki olyanért sírok, ami itt van a szemem előtt, én a könnyeimmel fizetek érte, aztán megeszem a rizst vajjal meg cukorral, és jóllakom vele. Hát melyikünk a haszontalan?”
Mikor az ember ezt meghallotta, nagyon elszégyellte magát, és ennek a kisgyermeknek szavai miatt megbánta, amit tett, és nem okvetetlenkedett többet az asszonynál; hanem hazament és bűnbánat emésztette, amíg meg nem halt.
Ezután így beszélt a királyfi:
Pages: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144
