Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
Egy napon pedig a király kinn ült a kastélya udvarában, amelyet víz vett körül, mellette a királyné. Pillantása egy madárra vetődött, amint az éppen a nyakláncot húzta elő a kastély egyik sarkának repedéséből. Odakiáltott az egyik ott álló szolgaleánynak, ez megfogta a madarat, és elvette tőle a nyakéket. A király most látta, hogy a nyaklánc őrzőjét igazságtalanul büntette. Megbánta, amit vele tett, előhozatta, és amikor az asszony megjelent előtte, fejét csókolgatta, sírt, bocsánatot kért mindenért, amit vele tett, és nagy pénzösszeget adatott neki. Az asszony a pénzt nem fogadta el, de megbocsátott, és eltávozott az udvartól. Megfogadta, hogy azontúl soha senki házához el nem megy, és visszavonult a hegyek és völgyek közé, és ott szolgálta a magasztos Alláht haláláig.