Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
Mikor elmentek, mindjárt az asszony után kérdezősködtek, de semmi hírt nem kaptak róla; ruhájukat is magával vitte. Mindegyik elküldött az övéihez ruháért; mikor elhozták, felöltözködtek és jól beburkolóztak, hogy az emberek ne ismerjék fel őket, úgy mentek haza.
„Látod hát, ó, királyom, milyen ravaszsággal szedett rá az az asszony egy egész csomó embert.”
A három kívánság
Még azt is hallottam, hogy volt egyszer egy ember, akinek élete vágya volt, hogy meglássa a Leilatu ‘l-Kadart, a Sors Éjszakáját. Egy éjjel, amikor felnézett az égre, angyalokat pillantott meg, a kaput nyitva látta, és mögötte minden lényt a kijelölt helyén, buzgón leborulva. Ezek láttára így szólt feleségéhez: „Hallod-e, Alláh megmutatta nekem a Sors Éjszakáját, és egy szózat megígérte, hogy három kívánságomat teljesíti; adj tanácsot, mit kérjek.” Az asszony azt felelte: „Mondd: »Ó, Alláh, növeszd meg a férfiasságomat.«”