Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
Mihelyt elment a fiatalasszonytól, felkereste az ifjút, és azt mondta neki: „Örülhetsz, jól kijátszottam. Holnap délben várj a sarkon, eljövök érted, és elviszlek hozzá, aztán élheted a világodat egész délután és egész éjjel.” A fiatalember végtelenül megörült, két dinárt adott neki, és így szólt: „Ha elérem, amit akartam, kapsz még tíz dinárt.”
Az öregasszony most visszament a menyecskéhez, és azt mondta: „Megtaláltam a fiatalembert, és beszéltem vele. Szörnyen haragudott rád, és már forralt is valamit ellened, de addig beszéltem a lelkére, amíg ráállt, hogy holnap a déli izán idején eljön hozzád.” A fiatalasszony nagyon megörült ennek, és azt mondta: „Anyám, ha holnap délben csakugyan eljön, tíz dinárt adok neked.” – „Vigyázz; csak én tudom őt ideteremteni” – felelte az öreg.