Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
„Tudd meg hát, ó, királyom, hogy a hebehurgyaság nem dicséretes, és nem származik belőle egyéb, mint megbánás: ezt a jó tanácsot adom neked.”
Mikor a király ezeket a szavakat meghallotta, megszívlelte őket, és lemondott szándékáról, hogy fiát kivégezteti.
A hatodik napon csupasz késsel jött be a leány a királyhoz, és így szólt hozzá: „Vedd tudomásul, uram, ha meg nem hallgatod panaszomat, és elhanyagolod a magad igazát és becsületét, ha a vezírjeidben bízol, akik azt állítják, hogy az asszonyok ravaszok, hamisak és csalfák, mert ezzel jogomtól akarnak megfosztani, és a királyt is meggátolják a jogszolgáltatásban: megölöm magamat. Itt színed előtt fogom bizonyítani annak a királyfinak történetével, aki egy kereskedő feleségéhez hozzáférkőzött: hogy a férfiak ravaszabbak, mint a nők.” A király megkérdezte: „Mi volt velük?”