Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról

Olvasási idő: 75 Perc

Mikor a fiatalasszony ezeket a szavakat hallotta, nagy félelem szállta meg, és azt mondta: „Jaj, anyám, Alláhra, igen megrémített ez a história!” – „Ugyan mitől félsz?” – kérdezte az öregasszony. Az így felelt: „Egy fiatalember belém szeretett, és egyre üzengetett nekem, de én mindig visszautasítottam. Most félek, hogy majd én is úgy járok, mint ez a kutya.” – „Vigyázz magadra, édes lányom – szólt az öregasszony -, és ne ellenkezzél; én nagyon félek miattad. Ha nem tudod, hol lakik, írd le nekem, hogy néz ki, és én idehozom. Ne fordítsd senki szívét magad ellen.” Ekkor a fiatalasszony leírta az ifjút. Az öregasszony úgy tett, mintha nem tudna semmiről, nem ismerné azt a fiatalembert. „Ha elmegyek – mondta -, érdeklődni fogok utána.”