Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
„Lásd ebből is, királyom, milyen ravaszul kijátsszák a férfiak a nőket, és én holtomig sem mondok le a jogomról.”
A király ekkor megparancsolta, hogy végezzék ki a fiát.
De most előlépett a hetedik vezír, és mikor a király elé jött, megcsókolta a földet, aztán így szólt: „Ó, királyom, adj haladékot, hogy ezt a jó tanácsot elmondhassam: ha idődet kivárod, úgy lesz, amint kívánod, de ha dolgod elsieted, keservesen megbánod. Láttam, hogyan akarta ez a leány a királyt szörnyű tettre csábítani; de hű szolgád, akit jóságoddal és kegyeiddel halmoztál el, jó tanáccsal segít rajtad. Én, királyom, olyan dolgokat tudok az asszonyok gonosz ármányáról, amilyeneket rajtam kívül nem tud senki. Így hallottam egy öregasszonynak meg egy kereskedő fiának történetét.” – „Hogy volt ez, mondd, vezírem?” – kérdezte a király.