Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
A kereskedő csakugyan elment egyik barátjához, és nála hált az éjjel. Az asszony pedig, mikor beállt az este, egy darab bőrrel letakarta a papagáj kalitkáját, és a bőrre vizet csurgatott, legyezővel szelet csinált körülötte, a közelében lámpával utánozta a villámlást, és egy darálót forgatott, egészen reggelig. Mikor férje hazajött, azt mondta neki az asszony: „Uram, kérdezd ki a papagájt.”
A férj odament a papagájhoz, hogy beszélgessen vele, és az elmúlt éjszakáról kikérdezze. A papagáj így szólt: „Jaj, gazdám, ki láthatott-hallhatott valamit az éjjel?” – „Hogyhogy?” – kérdezte a kereskedő. „Gazdám – felelte a papagáj -, akkora eső, szél, villámlás meg dörgés volt az éjszaka!” – „Hazudsz! – szólt a kereskedő. – A múlt éjjel nyoma se volt viharnak!” De a papagáj erősködött: „Én azt mondtam el neked, amit láttam, tapasztaltam és hallottam.”