Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
De az ifjú azt felelte, hogy inkább csak ő maga ül fel, és a lovát otthagyja náluk. Leszállt a lóról, és felült az ifrit vállára. A dzsinn-király fia azt mondta neki, hunyja be a szemét, és a rabszolga repült vele ég és föld között, és egyre csak repült – a királyfi ezalatt nem is tudott magáról -, és mielőtt a harmadik éjjel véget ért, ott volt apósa palotájánál. Mikor a palota tetején lebocsátkozott, így szólt az ifrit: „Most szállj le.” A királyfi leszállt. Ekkor az ifrit azt mondta neki: „Nyisd ki a szemedet, mert ez már apósodnak és leányának palotája.”
Ezzel otthagyta és eltűnt.
Mikor felvirradt a reggel, és az ifjú magához tért ijedelméből, lejött a kastély tetejéről. Mihelyt apósa megpillantotta, elébe sietett, és nagyon csodálkozott, hogy az ifjú a palota tetejéről jött le. Azt mondta neki: „Eddig úgy láttuk, hogy az emberek a kapun jönnek be hozzánk, de te az égből szállsz le.” A királyfi így felelt: „Az történt, mit Alláh akart – dicsértessék és magasztaltassék a neve!”