Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
„Én reményemet helyezem a magasztos Alláhba, hogy segítségedre lesz vezírjeid ellen, ó, király, téged pedig kérlek, szolgáltass nekem igazságot fiad ellen.”
Amikor a király ezt hallotta, parancsot adott, hogy végezzék ki a fiát.
Ez a negyedik nap volt. Most a negyedik vezír jött be a királyhoz, megcsókolta előtte a földet, és így szólt: „Alláh szilárdítsa és erősítse meg a király lelkét! Uram és királyom, légy meggondolt a dolgodban, amire elszántad magadat, mert az okos nem cselekszik semmit anélkül, hogy meggondolná a végét, és a példabeszéd is azt mondja, hogy aki nem gondolja meg, mi lehet tettének vége, annak a sors nem barátja, hanem ellensége. Egy történetet is tudok, ó, király, az asszonyok ravaszságáról.” – „Mit tudsz róla?” – kérdezte a király. A vezír pedig így mesélt: