Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
„Amit kívánsz, az könnyű dolog, és nem akarok ebben veled ellenkezni.”
Odament egy fához, szőnyeget terített alája, és hívta a legényt, töltse kedvét. Jó ideje feküdtek már ott, amikor egyszerre csak a fiú felugrott, mert lépteket hallott. Hát a gazda jött utánuk. Odaszólt a legénynek: „Te fiú, mi van úrnőddel, hogy ott fekszik és sír?” A legény így felelt: „Jaj, uram, leesett egy fáról, és belehalt volna, ha Alláh – dicsértessék és magasztaltassék a neve! – vissza nem adja néked. Odafeküdt egy időre, amíg magához tér.”
Mikor az asszony meglátta feje fölött az urát, felemelkedett és úgy tett, mintha nagy baja volna, és nagyon fájna valamije. „Jaj, a hátam! Jaj, az oldalam! – kiáltott. – Jertek ide, barátaim, végem van!” Férje meg volt rémülve, és megparancsolta a legénynek: „Hozd ide az úrnőd lovát, és ültesd fel rá.” Mikor az asszony már nyeregben volt, férje az egyik kengyelt fogta, a legény a másikat, és a férj egyre mondogatta neki: „Alláh megsegít, Alláh meggyógyít.”