Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
A királyfi megállt, lesegítette a leányt, és várt rá a falnál. Végre előjött a leány, szörnyű rút képpel, úgyhogy mikor meglátta a királyfi, lúdbőrös lett a háta, majdnem eszét vesztette félelmében. A leány pedig felugrott a lóra a királyfi háta mögé. Olyan rút volt, amilyenhez nincs ezen a világon fogható. Így szólt a királyfihoz: „Királyi herceg, mi az, hogy így elváltozott az arcod?” Azt felelte a királyfi: „Valami eszembe jutott, ami nagyon elszomorít.” – „Fordítsd ellene apád vitézeit és harcosait” – szólt a lány. „Az én bajom olyan, hogy azon nem segítenek a vitézek, azzal nem törődnek a harcosok.” – „Akkor könnyíts rajta apád pénzével, az ő kincseivel.” – „Ami engem nyomaszt, azon nem könnyít a pénz, nem könnyítenek a kincsek.” Ekkor a leány így szólt: