Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
A királyleány így szólt hozzá: „Vedd el ezt a leányt itt.” A királyfi felkelt, odament, botjára támaszkodva, reszketve, botladozva, megcsókolta a leányt, és odaadta neki az ékszereket és a ruhákat. Boldog volt ez a leány, míg a többiek szívből nevettek rajta. Ezután hazamentek, de másnap megint a kertben voltak, megkeresték a herceget, látták, hogy ugyanott ül, szokott helyén, előtte ékszerek és ruhák, még nagyobb halomban, mint az előző napon. Odaültek melléje és megkérdezték: „Mondd, öreg, mit akarsz ezzel az ékszerrel?” – „Egyiketeket feleségül venni, mint tegnap” – felelte. Ekkor a hercegnő azt mondta neki: „Vedd feleségül ezt itt.”
Pages: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144
