Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
Letűnt esztendőkben, régmúlt időkben élt a föld többi királya közt egy király. Volt erős hadserege, szolgaserege, nagy hatalma, sok pénze, de már hajlott kort ért el, és még mindig nem áldotta meg az ég fiúgyermekkel. Nagy gondot okozott ez a királynak, és fohászkodva fordult a Prófétához – béke és áldás szálljon reá! -, hogy járjon közbe a magasztos Alláhnál a prófétáknak, a szenteknek és a vértanúknak, az Ő szolgáinak dicső nevében, hogy ajándékozza meg fiúgyermekkel, aki őutána az uralmat örökölje, és szemének vigasza legyen. Ezután a szobájába sietett, odarendelte nagybátyja leányát, és lefeküdt vele. Az asszony teherbe esett a magasztos Alláh engedelméből, kitöltötte a hónapokat, míg lebetegedésének ideje eljött, és fiúgyermeket szült.