Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
Ennek hallatára a kereskedő felkiáltott: „Alláhé vagyok, és hozzá menekülök! Nincs másutt erő és hatalom, csak a magasztos nagy Alláh kezében!” És elkezdett hányni, és addig hányt, míg belebetegedett. Nagyon megbánta, amit tett, de a bánat bizony nem használt.
És még ezt is hallottam az asszonyok ravaszságáról, ó, királyom:
Egy asszony két szeretője
Élt egyszeregy ember, aki a király trónja mellett állt kivont karddal. Ez az ember nagyon szerelmes volt egy asszonyba, és egy napon elküldte hozzá a legényét egy levéllel, mint ahogy szokta. És mikor a legény leült az asszonnyal, és enyelegni kezdett vele, az asszony, akinek a legény megtetszett, keblére szorította a fiút, mire a fiú azt kérte tőle, feküdjék le vele. Az asszony engedett, és javában feküdtek, mikor egyszerre a legény gazdája kopogtatott az ajtón. Az asszony fogta a legényt, és belökte a pincébe. Aztán ajtót nyitott, az ember bejött, kezében volt a kard, leült az asszony ágyára, aki évődött, enyelgett vele, magához szorította, csókolgatta. És a férfi hozzáfogott a szerelmi játékhoz. De egyszerre csak a férj zörgetett az ajtón.