Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról

Olvasási idő: 75 Perc

És fogta a válit, betette a szekrény második polcára, és rázárta az ajtót. A kádi minden szavukat hallotta. Az asszony most kiment ajtót nyitni; a vezír jött el. Mikor az asszony meglátta, megcsókolta előtte a földet, nagy alázatossággal fogadta, és így szólt hozzá: „Nagy megtiszteltetés házamnak a te látogatásod, ó, urunk és parancsolónk, sohase fosszon meg bennünket Alláh a te arculatodtól!” Ezután leültette a szőnyegre, és azt mondta neki: „Vesd le ruhádat, tedd le turbánodat, öltsd fel ezt a könnyű öltözetet.” A vezír levetette ruháját, az asszony kék alsóruhát adott rá, vörös sapkát tett a fejére, és azt mondta: „Uram, a vezír-öltözetet a maga idejében kell viselni, mostanra a borozáshoz, vigadozáshoz, alváshoz való ruha kell.”