Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
És megparancsolta, vessék be a boszorkányverembe. Még aznap el is szállították a szakadékhoz. Az aranyműves látta, hogy a csel sikerült, és mikor az éj beállt, elment a verem őréhez, ezer dinárral teli zacskót vitt magával, és leült vele beszélgetni. Mikor az éjszaka első harmada elmúlt, szóba hozta a dolgát, és azt mondta az őrnek: „Tudd meg, testvér, hogy az a leány ártatlan abban, amivel megvádolták; én voltam az, aki vesztébe sodortam.” És ezzel az egész történetet elejétől végig elmesélte neki, és a végén így szólt: „Testvérem, vedd ezt a zacskót, ezer dinár van benne, és add át nekem a leányt, én elmegyek vele a hazámba. Ebből a pénzből több hasznod lesz, mint abból, hogy itt a lányt őrződ, és örülj, hogy van alkalmad jutalmat nyerni az értünk tett szolgálatért. Mi mindketten imádkozni fogunk szerencsédért és egészségedért.”