Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
Aki hamar feltalálta magát
Hallottam, ó, királyom, hogy élt egyszer egy asszony, szépek szépe, a tökély mintaképe, akihez fogható nem akadt. Egy fiatal nőcsábító szemet vetett rá, megszerette, heves szerelemben égett iránta, de az asszony tiszta lelkű nő volt, és nem érdekelte az ifjú.
Történt pedig egy napon, hogy az asszony férje elutazott valamelyik városba. A fiatalember mindennap többször küldött hozzá üzeneteket, de az asszony egyikre se felelt. Ekkor a fiatalember elment egy közelében lakó öregasszonyhoz, üdvözölte, leült és elpanaszolta neki, mekkora szerelembe esett, mennyire ég azért az asszonyért, és kijelentette, hogy magáévá akarja tenni. Az öregasszony erre így szólt: „Légy egészen nyugodt, én kezeskedem, hogy megszerzem neked, amit kívánsz, ha a magasztos Alláh úgy akarja.” Mikor az ifjú ezt meghallotta, egy dinárt adott az öregasszonynak, és elment útjára.