Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
Az ember elmondta a kívánságot, és egyszerre csak akkora lett az a tagja, mint a lopótök, úgyhogy mozdulni is alig tudott vele. A felesége mindjárt ki is akarta próbálni, de ő menekült előle egyik sarokból a másikba. „Most mit csináljak? – szólt az ember. – Az egész csak a te bujaságod miatt van.” Az asszony azt felelte: „Én nem kívántam, hogy ilyen hosszú legyen!” Az ember most égnek emelte szemét és fohászkodott: „Ó, Alláh, vedd le rólam ezt a csapást, szabadíts meg tőle!”
Meg is szabadította úgy, hogy egyáltalában semmije se maradt. Mikor az asszony ezt meglátta, így szólt hozzá: „Most már, ha mindened hiányzik, nem vehetem hasznodat.” – „Mindez a te szerencsétlen tanácsod, a te bajt hozó eszed járása miatt van. Három kívánság teljesítését ígérte Alláh, úgyhogy ezen a világon, meg a másvilágon is hasznát láthattam volna; most már csak egy kívánság van hátra.” Ekkor azt mondta az asszony: „Kérd Alláht, hogy állítson vissza a régi állapotodba.” Az ember imádkozott az Úrhoz, és megint olyan lett, amilyen volt.