Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
Az asszony ott is maradt, amíg az asztalos az ötpolcos szekrényt elkészítette, aztán hazament, és lakószobájában felállította a szekrényt. Mikor ez megvolt, elővett négy öltönyt, elvitte a kelmefestőhöz, a négy ruhát megfestette, mindegyiket más színűre, aztán bevásárolt enni-innivalót, mósuszt, gyümölcsöt és illatszereket.
Mikor a kitűzött nap elérkezett, felvette legpompásabb ruháját, felcicomázta, beillatosította magát, a szobát különféle remek szőnyegekkel terítette be, és várta, ki érkezik legelőbb. Hát a kádi volt mindnyája közt az első. Mikor az asszony meglátta, felkelt, megcsókolta előtte a földet, megfogta és leültette az egyik szőnyegre, letelepedett hozzá, és enyelgett vele. Mikor a kádi már vágyát akarta rajta kitölteni, az asszony így szólt: „Uram, vesd le ruhádat, tedd le turbánodat, és vedd magadra ezt a sárga köntöst, és kösd ezt a fátyolt fejedre, én majd hozok enni-innivalót, és utána kedvedet töltöm.”