Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról

Olvasási idő: 75 Perc

Volt az asszonynak egy kisfia, hároméves gyerek; azt az asszony magára hagyta, és beküldte a konyhába, hogy vigyázzon a fazekakra. A férfi ekkor az asszonyhoz fordult: „Gyere, és feküdjünk le.” De az asszony azt felelte: „Ott ül a gyerek, és néz minket.” – „Apró gyerek még; nem ért ez semmit, és nem tud beszélni.” – „Ha tudnád, milyen eszes – szólt az asszony -, nem beszélnél így.”

Ezalatt a gyerek látta, hogy a rizs megfőtt, és keserves sírásra fakadt. Az anya megkérdezte: „Miért sírsz, fiacskám?” Azt mondta a gyerek: „Meríts nekem ebből a rizsből, és tégy bele vajat.”

Az asszony beletett vajat, a gyerek pedig evett, de megint elkezdett sírni. Kérdezte az anya: „Miért sírsz, fiacskám?” A gyerek azt felelte: „Édesanyám, tégy bele cukrot is.”