Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
A vezír így mesélt:
A kereskedő és a két kenyér
Hallottam, ó, király, hogy volt egyszer egy kereskedő, aki fukarul takarékoskodott ételen-italon. Egy szép napon elutazott egy városba, és amint járt-kelt utcáin, egy öregasszonyba ütközött, aki két kenyeret vitt. Megkérdezte tőle, eladó-e a kenyér, az asszony azt felelte, hogy eladó. Potom áron megvette hát a kenyeret tőle, hazament szállására, és ott megette még aznap. Mikor reggel lett, megint elment arra a helyre, ott találta az öregasszonyt két kenyérrel, ezt a kettőt is megvette tőle, és így folyt ez húsz napon át. Azután eltűnt az öregasszony; a kereskedő kérdezősködött utána, de nem kapott hírt róla. És mikor egy napon a városnak egyik utcáján járt, egyszerre csak megpillantotta az asszonyt. Megállt, köszöntötte és megkérdezte, miért nem lehetett látni, és miért nem hozott neki kenyeret. Az asszony a kérdésre eleinte vonakodott válaszolni; de a kereskedő igen unszolta, mondja meg az okát, akkor így szólt: „Halljad, uram, a válaszomat: a dolog úgy történt, hogy egy embernél álltam szolgálatban, akinek üszkös sebe volt a hátán, és az orvos lisztet gyúrt össze zsírral, azt tette éjszakán át a beteg helyre; én reggel fogtam a tésztát, és kenyeret sütöttem belőle, és eladtam neked vagy valaki másnak. De az az ember meghalt, és most nincs kenyér.”