Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
Aztán azt mondta a lovas a királyfinak, jöjjön vele. A királyfi lóra ült, a lovas pedig így szólt hozzá: „Gyere velem az én otthonomba, légy vendégem az éjszakára.” A királyfi megkérdezte: „Mondd nekem, mielőtt hozzád szegődöm, ki vagy te?” Az így felelt: „Én a dzsinnek egyik királyának fia vagyok, ahogy te ember-király fia vagy. Nyugodjék meg a lelked, és hűtsed le szemed forróságát; könnyű dolog lesz nekem bajodat és bánatodat orvosolni.”
A királyfi pedig hajnalban útra kelt vele, nem törődve harcosaival meg a csapatokkal, és éjfélig lovagoltak, mikor a dzsinn-király fia megkérdezte: „Tudod-e, mekkora utat tettünk meg mostanig?” – „Nem tudom” – felelte az ifjú. Azt mondta a dzsinn-király fia: „Olyan utat, amilyent egy gyakorlott utazó egy év alatt tesz meg.” A királyfi igen elcsodálkozott, és azt kérdezte, hogyan tud majd az övéihez visszatérni? „Ez ne legyen a te gondod, ez az én gondom lesz. Ha kigyógyultál állapotodból, egy szempillantásnál rövidebb idő alatt visszatérsz a tieidhez; nekem ez könnyű dolog lesz.”