Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
Az öregasszony pedig elcsodálkozott az asszonyi ravaszságon és agyafúrtságon.
„Ez is egy példája, ó, királyom, az asszonyok sokféle ravaszságának és csalfaságának.”
Mikor a király fontolóra vette a vezír meséjét, megkegyelmezett fia életének.
Mikor pedig eljött az ötödik nap, bement a leány a királyhoz, kezében egy méreggel telt pohár volt, segítségért kiabált, csapdosta fejét és orcáit: „Uram és királyom – szólt – vagy igazságot szolgáltatsz nekem, és elégtételt adsz fiad ellen, vagy kiürítem ezt a méregpoharat és meghalok: aztán rajtad ragad ennek a bűne ítélet napjáig. Ezek a te vezírjeid csalfaságot és ármánykodást fognak rám, pedig a világon senki sem csalfább, mint ők. Vagy talán nem hallottad, királyom, az aranyműves meg az énekeslány történetét?” – „Mondd, leány, mi történt velük?” – kérdezte a király.