Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
A vezír pedig így beszélt:
Az asszony és öt imádója
Hallottam, királyom, hogy egy kereskedő lányának férje sokat utazott. Egyszer egy igen távoli városba utazott, és sokáig odamaradt, úgyhogy az asszonynak már nem volt ínyére a dolog. Beleszeretett egy előkelő ifjúba, egy kereskedő fiába, és mindketten nagy szerelemben égtek, míg egy napon a fiatalember összeveszett valakivel, ez panaszt emelt ellene a város válijánál, aki az ifjút bezáratta. Amikor szerelméhez, a kereskedő feleségéhez eljutott ennek a híre, az asszony majd eszét vesztette kétségbeesésében. Felvette legdíszesebb ruháját, elment a válihoz, köszöntötte és egy írást adott át neki, amelyben az állt, hogy: „Akit lefogattál és bezárattál, az az én bátyám, neve ez meg ez; összeveszett egy ilyen meg ilyen emberrel; a tanúk hamisan vallottak, te mégis börtönbe zárattad; ez igazságtalan volt. Minthogy pedig nekem rajta kívül nincsen senkim, aki hozzám eljárjon, és gondomat viselje, kérem nagyuram kegyes jóságát, bocsássa szabadon a foglyot.”