Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
A leány pedig így mesélt:
Az eltűnt nyakék
Azt hallottam, ó, királyom, hogy volt egyszer egy istenfélő jámbor, remete életet élő asszony. Ez el-eljárogatott egy királynak palotájába, és ott osztogatta áldását, amiért nagyon megbecsülték. Egy napon szokása szerint ismét elment a palotába, leült a királyné mellé, aki egy ezer dinárt érő nyakéket adott át neki ezekkel a szavakkal: „Te asszony, fogd ezt a nyakláncot, és tartsd meg magadnál, amíg visszajövök a fürdőből, és elkérem tőled.”
A fürdő benn volt a kastélyban. Az asszony átvette a nyakéket, és a királyné lakosztályának egy helyiségében várt, mialatt a királyné a lakásához tartozó fürdőbe ment és visszajött. Az ékszert az imaszőnyeg alá tette, és hozzálátott imájához. De mikor kiment egy időre, hogy szükségét végezze, egy madár repült oda, felkapta az ékszert, és betette a kastély egyik sarkának repedésébe. Az asszony nem tudott róla, és amikor a király felesége visszajött a fürdőből, és elkérte a nyakláncát, nem találta; akárhogy kutatott utána, nem tudott nyomára se jönni.