Mese az asszonyok végtelen ravaszságáról és csalfaságáról
És eljöttek királyok fiai mindenfelől, közelről és távolról, de ő mindegyiküket legyőzte és megalázta, elvette fegyverüket, rájuk süttette a bélyeget.
A perzsa király fia, Behrám, meghallotta a királyleány hírét, és elhatározta, hogy megteszi hozzá a messzi utat; vett magához pénzt, paripát, harcos kíséretet, sok fejedelmi kincset, és felkerekedett, hogy elmenjen a hercegnőhöz. Mikor elért országába, pompás ajándékokat küldött a leány apjának. A király eléje ment, a legszívélyesebben fogadta. Később a királyfi elküldte hozzá vezírjét azzal az üzenettel, hogy a királyleány kezét meg akarja kérni. A leány apja visszaüzente neki: „Fiam, ami leányomat, Ed-Datmát illeti, nekem semmi hatalmam sincs fölötte; ő megesküdött a lelkére, hogy csak ahhoz megy feleségül, aki nyílt mezőn, viadalban legyőzi.” – „Ezért jöttem én ide országomból” – felelte a királyfi, mire a király csak ennyit mondott: „Holnap megvívsz vele.”