A tengerjáró Szindbád utazásai
Családom kiszámította, meddig voltam hetedik utazásomon; hát huszonkét esztendeig tartott az út. Már le is tettek minden reményről, hogy valaha is visszatérek.
És amikor visszatértem közéjük, és elmeséltem élményeimet, mi minden ért engem: mindnyájan nagy álmélkodással csodálkoztak a hallottakon, és szerencsét kívántak megmaradásomhoz. Én pedig megfogadtam a magasztos Alláhnak, hogy nem utazom soha többé se vízen, se szárazon az után a hetedik kóborlásom után, amelyen annyit kínlódtam és szenvedtem, hogy kalanddal, utazással torkig lettem. Megköszöntem jóságát Alláhnak – dicsértessék és magasztaltassék a neve! -, dicsőítettem őt, és hálát rebegtem neki, hogy visszahozott enyéimhez, hazámba, szülőföldemre. És ó, szárazföldi Szindbád, vésd jól emlékedbe, mi minden történt, mi minden esett meg velem, hogy folytak dolgaim.