A tengerjáró Szindbád utazásai
Tovább kóboroltunk a szigeten, és élveztük a dús adományt, amit Alláh – magasztaltassék a neve! – teremtett. De eszünkbe jutott helyzetünk, a hajóroncsok és a gazdátlan áruk, és félelem szállott reánk. A tenger partján összegyűjtöttünk valami élelmiszert, és nagyon takarékosan bántunk vele: naponként vagy kétnaponként csak egyszer ettünk, mert féltünk, hogy kifogy a készletünk, és keserves halált halunk nagy éhségünkben. Ha meghalt valaki közülünk, holttestét megmostuk, és a partra vetett ruhákba meg vásznakba burkoltuk. Igen sokan haltak meg közülünk, és csak kis részünk maradt meg, de mi is legyöngültünk a tenger okozta bélbetegségtől. Társaim és barátaim sorra elpusztultak, egyik a másik után, és mindegyiket, aki meghalt, eltemettük.