A tengerjáró Szindbád utazásai
Kimentem vele a környékre, és felszedtem az apró kavicsokat, és megtöltöttem velük a zacskót. És íme, egy csapat ember jött ki a városból, társam bemutatott nekik, figyelmükbe ajánlott, és így szólt hozzájuk: „Ez az ember idegen, vigyétek hát magatokkal, és mutassátok meg neki, hogy kell szüretelni. Nyilván ő is megkeresi vele a kenyerét, ti pedig megkapjátok a jótettért jutalmatokat.” Ők pedig így feleltek: „Halljuk és engedelmeskedünk.” Üdvözöltek, magukkal vittek és elindultunk. Mindenkinek volt olyan kaviccsal teli zacskója, mint az enyém.
Egyszerre csak egy tágas völgybe értünk. Olyan magas fák nőttek itt, hogy emberfia meg nem mászhatta. Ebben a völgyben sok majom volt. Ezek, amint megláttak bennünket, menekültek előlünk, és felmásztak a fákra. Ekkor az emberek elkezdték a majmokat kavicsokkal dobálni, a majmok pedig letépték a fák gyümölcseit, azokat hajigálták az emberekre. Megnéztem a gyümölcsöt, amit a majmok ledobáltak, és íme: kókuszdió volt.