A tengerjáró Szindbád utazásai
És hosszú ideig éltem ennél a királynál, a legnagyobb tisztességben, tekintélyben és a legjobb létben.
Egy nap éppen a királyi palotában ültem, amikor meghallottam, hogy a város néhány kereskedője hajót szerel, hogy Baszra városa felé vitorlázzon. Azt mondtam magamban. „Nem tehetnék okosabbat, mint hogy én is elmenjek ezzel a kalmárcsapattal.” És elmentem a királyhoz, kezet csókoltam neki, és megmondtam, hogy útra szándékozom kelni azzal a társasággal, most felszerelt hajójukon, mert vágyom az enyéim és hazám után. A király azt felelte: „Tégy akaratod szerint. Ha maradni akarsz, azt is választhatod, mert szívünknek-lelkünknek kedves lettél.” – „Királyom – mondtam neki -, elhalmoztál kegyeiddel és jóságoddal. De én vágyódom az enyéim, a hazám, a családom után.” Mikor szavaimat meghallotta, maga elé hívatta azokat a kalmárokat, akik a hajót felszerelték, és összeismertetett velük. Aztán nagy mennyiségű ajándékot adott kincseiből, és megfizette értem a hajódíjat. Harún ar-Rasíd kalifának pedig Bagdád városába remek ajándékot küldött velem.