A tengerjáró Szindbád utazásai
Ezek a csodálatosabb események történtek velem a negyedik utazásomon. De most, testvérem, vacsorázzál meg nálam, és szokásod szerint, gyere el holnap ismét, hadd meséljem el, mik történtek velem ötödik utazásomon, mert mindaz még csodálatosabb és különösebb volt minden előzőnél.
És megparancsolta, hogy fizessenek ki a teherhordónak száz mithkál aranyat, aztán asztalt teríttetett, az egész társaság megvacsorázott, és ki-ki ment útjára, és nagy álmélkodással csodálkozott, mivelhogy eddig mindegyik történet nagyszerűbb volt az előzőnél. A teherhordó Szindbád is hazament, és az éjjelt végtelen örömben és vigasságban töltötte. Mikor pedig nemsokára rávirradt az éjszakára bíbor hajnal fénysugára, felkelt a szárazföldi Szindbád, elmondta reggeli imáját, és ment, míg el nem ért a tengerjáró Szindbád házához. Jó reggelt kívánt neki, ő meg istenhozottal köszöntötte, majd maga mellé ültette, amíg a társaság többi tagja megérkezett. Ettek-ittak, mulattak, vigadtak. Körbefolyt a beszélgetés, amíg a tengerjáró Szindbád beszélni kezdett, és így szólt: