A tengerjáró Szindbád utazásai
Egy nap és egy éjjel ültünk a deszkán, eveztünk a lábunkkal a tengerben. A második napon, reggel tájban aztán szél kerekedett, a tenger háborgott, és a hullámok kivetettek egy szigetre, de addigra már holtra váltunk a sok álmatlanságtól és fáradtságtól, a hidegtől, az éhségtől, szomjúságtól és örökös rettegéstől. Végigvánszorogtunk a parton, és mivel jócskán találtunk rajta füvet, ettük, hogy a lelket tartsa bennünk, és valamennyire felerősítsen bennünket. Az éjszakát a sziget partján töltöttük. Mikor pedig rávirradt az éjszakára bíbor hajnal fénysugára, fölkeltünk és keresztül-kasul kóboroltuk a szigetet.