A tengerjáró Szindbád utazásai
Fahasábokat gyűjtöttem, csak később tudtam meg, hogy mind drága szantálfa volt, amelynek nincsen párja a világon. És amikor összeszedtem a hasábokat, a sziget ágait és füveit kötélnek megsodorva, összekötöztem a tutajt. Azt mondtam magamban: „Ha megmaradok, Alláh segítségének köszönhetem.” Tutajra szálltam hát, és úsztam vele a folyón lefelé, amíg a sziget másik végére értem. Aztán tovább utaztam, és hajóztam egy napot, két napot, három napot. Majdnem mindig aludtam, az egész idő alatt nem ettem semmit, de ha megszomjaztam, ittam a folyó vizéből. Olyan voltam, mint egy kábult madárfióka, végső kimerültségemben, éhségemben és félelemben.