A tengerjáró Szindbád utazásai
A tengerjáró Szindbád most asztalt teríttetett, és a vendégek megvacsoráztak. A teherhordó Szindbádnak kifizettetett száz mithkál aranyat: ez átvette a pénzt, és hazatért otthonába. És elszéledt a vendégsereg is nagy álmélkodással csodálkozva a hallottakon.
És a szárazföldi Szindbád otthon meghált, majd reggeli imádsága után elment a tengerjáró Szindbád házába, ahol a társaság már gyülekezett. Mikor mind együtt voltak, a tengerjáró Szindbád szólni kezdett, és így mesélt:
A tengerjáró Szindbád hetedik meséje,
vagyis a hetedik utazás
Hallottátok, ó, barátaim – szólott a tengerjáró Szindbád -, hogy mikor visszatértem hatodik utazásomból, régi szokásom szerint ismét vígságban, gazdagságban, kedvtelésekben és mulatozásban éltem. Így folytattam életemet jó ideig háborítatlan örömben és boldogságban, éjjel-nappal. Bőséges nyereséget, nagy hasznot szereztem. De a lelkemben megint csak felébredt a vágy, hogy vándorolva megcsodáljak idegen városokat, bejárjam a tengereket, kalmárokkal társuljak, és új dolgokat ismerjek meg. Tengeri útra alkalmas bálákat csomagoltam hát össze csupa értékes áruból, és Bagdádból Baszra városába szállíttattam őket. Ott megláttam egy útrakész hajót, és benne előkelő kalmárok társaságát. Hajóra szálltam, barátságot kötöttem velük, és elvitorláztunk épségben és biztonságban.